A megyéről        

Nógrád megye Magyarország északi részén helyezkedik el, kelet felõl Borsod - Abaúj - Zemplén, dél - kelet felõl Heves, dél - nyugat, nyugat felõl Pest megye, Északról pedig Szlovákia határolja. Megyeszékhelye és egyben legnagyobb lélekszámú települése: Salgótarján. Budapest és a megyeszékhely távolsága 110 kilométer, de a megye egyes déli részei 30 kilométernél is közelebb fekszenek a fõvároshoz.

A maga 2544 négyzetkilométerével, az ország területének 2,7 százalékával Nógrád hazánk második legkisebb megyéje. Lakosainak száma 2000. január 1-én 216.538 fõ, ami az ország lakosságának 2,2 százaléka. Nógrád népsûrûsége az országos átlagnál alacsonyabb, s enyhén csökkenõ tendenciát mutat. Településhálózatában az aprófalvas jelleg a meghatározó.

Az összes bruttó hazai termék a megyében 123 milliárd forint, amely az országos értéknek mindössze 1,2 százaléka. Az egy fõre jutó GDP alapján Nógrád a megyék és Budapest sorrendjében a 20. A gazdasági szervezetek összes beruházásának értéke ebben a régióban az országos beruházásnak csupán egy százaléka. A beruházások teljesítményértéke az ipar, a mezõgazdaság és az erdõgazdálkodás területén 1985-tõl jelentõsen lecsökkent.

Nógrád megye földrajza

A megye területének nagyobb része dombsági és középhegységi táj, melyet völgysíkok és medencék szabdalnak. Itt kapcsolódik egymáshoz a nyugati részén elhelyezkedõ Börzsöny, a középsõ részt uraló Cserhát, illetve keleten a Mátra. Önálló hegységet alkot az északon elhelyezkedõ Karancs - Medves. 14 hegycsúcs emelkedik 500 méter fölé, közülük a legnagyobb a Mátrában található, 946 méteres Piszkés - tetõ, míg a déli részen fekvõ Csóványos 939 méterrel a Börzsöny legkiemelkedõbb csúcsa. A megye területének túlnyomó részét a Cserhát foglalja el, amely észak felé fokozatosan ellaposodik és az Ipoly folyóig terjedõ Nógrádi medencébe megy át. dél felé ugyancsak alacsony dombvidékké válik, kapcsolódva ezzel a Dunakanyarhoz. Nógrád két jelentõsebb folyója a Zagyva és a Magyarországot, illetve Szlovákiát elválasztó északi határfolyó, az Ipoly. A megye földtani felépítése rendkívül változatos, a vulkáni kõzet - andezit, riolit, bazalt - mellett megtalálható a mészkõ és a dolomit is. Nagy területen lelhetõ fel a sekélytengeri, partközeli üledék, homokkõ, agyagmárga. A megye egész gazdaságát egykor meghatározó barnakõszén telepek az alsó és középsõ miocén alsó részében képzõdtek. Nógrád domborzata az Észak - magyarországi középhegységhez tartozik. A megye jelentõsebb kistájai az Ipoly - völgy, a Nógrádi medence, a Zagyva - völgy és a Medves - vidék.

Nógrád megye éghajlata

A megye éghajlatát a Cserhát alacsonyhegységi jellege határozza meg. Az adottságokból következõen Nógrád éghajlata jóval kiegyenlítettebb, mint a szomszédos tájaké, ahol a tengerszint feletti magasságkülönbségek erõteljesen meghatározók. A Cserhát évi középhõmérséklete 9 Celsius fok, míg évi csapadékmennyisége 550-600 milliméter. Magyarország megyéi közül

Nógrádban a legmagasabb - mintegy 40 százalék - az erdõs terület aránya. Az állatvilág gazdag és változatos, a megye erdeiben található többek között szarvas, õz, vaddisznó, róka, borz, menyét, nyest. A hegyvidéki madarak mellett az alföldi és vizenyõs területeken élõk is természetes élõhelyre találtak Nógrádban. Az országos jelentõségû védett természetû területek nagysága 18 ezer 529 hektár, a megye területének 7,3 százaléka.

Nógrád megye rövid története

Idõszámításunk kezdetén a nomád, állattenyésztõ jazigok és quadok lakták a területet. Az észak felé irányuló kereskedelmi útvonal mentén alakult ki a terület elsõ települése, Philecia (Fülek). A két népcsoport - amely elveszett a történelem sodrában - 173-ban Diósjenõ mellett ütközött meg Marcus Aurelius csapataival. Késõbb a gall eredetû cotinok, a kelta ozok és germán törzsek éltek itt, akiket az újabb, keletrõl érkezõ népcsoportok váltottak fel. 568 - 602 között bolgár - török - szláv törzsek birtokolták a területet. Honfoglaló õseink a szlávokat találták a lakható folyóvölgyekben és a Cserhát erdeiben. Nógrádot Árpád vezér a Gyarmat, Jenõ, Keszi, Tarján nemzetség törzsfõi között osztotta fel. A megye a X. század végén vált önálló területi egységgé, nagyrészt nemzetiségi harmadokból, várbirtokrészekbõl. A különbözõ népcsoportok a századok során eltûntek, összeolvadtak, s helyettük a palócok találtak itt hazára. Nógrád politikai, gazdasági és katonai - biztonsági jelentõségét mi sem bizonyítja jobbnan az elkövetkezõ századokban, mint az, hogy az 1500-as években már 42 vár állta a területén.

A török hódítás idejében ezek a várak sorra elestek, s 1526 után nem csak a lakosság, hanem a megye értékei is elpusztultak. Persze ebben nem csak a törököknek volt szerepük, hanem az egymás ellen érdekharcot vívó fõuraknak is. Aztán a török hódoltság kábulatából magához térõ vármegye nemességét a XVIII. században Rákóczi Ferenc szabadságharca osztotta meg. A reformkor pezsgõ politikai életében a megye vezéregyéniségei is jelentõs szerepet játszottak. A század legnagyobb jelentõségû nógrádi felfedezésének azonban 1768-ban, a Tarján határában talált szén bizonyult.

Az 1848-as forradalmat követõ kiegyezés utáni kiegyezés jelentõs változásokat eredményezett a megye kistelepüléses szerkezetében. Az elsõ világháborút megelõzõ idõszakban mind a gazdálkodásban, mind az ipari fejlõdésben jelentõs fordulat következett be, Losonc, Fülek, Salgótarján és Balassagyarmat új fejlõdési irányba indult. A vasútépítés, a szén, a vas- és üvegipar meghonosodása elõrevetítette a megye közigazgatási és gazdasági szerkezetének átalakulását. A megye népessége jelentõsen megnövekedett, a kialakuló iparmedencékben fekvõ települések lélekszáma megtöbbszörözõdött. A bányák, üzemek kialakulása megváltoztatta a népesség foglalkoztatási szerkezetét.

Az elsõ világháborút követõen aztán az ország elveszítette területének 42,3 százalékát. A trianoni békeszerzõdés értelmében a szomszédos Csehszlovákiához csatoltak 117 települést, ami nem csak családok és rokonok szétszakadását, hanem a hagyományos kereskedelmi útvonalak megsemmisülését, az egymás termékeit, szolgáltatásait igénybe vevõ és használó ipari üzemek kapcsolatainak szétzúzását is eredményezte. A csökkenõ életszínvonal, a szociális feszültségek tüntetéseket robbantottak ki, s az egyre romló viszonyok csak az 1930-as évek végén, a háborús konjunktúra idején kezdtek megváltozni.

A második világégés utáni koalíciós idõszakot követõen elõbb az iparmedencében, majd pedig a megye valamennyi településén a kommunista párt kapott hangsúlyos szerepet. Az 1956-os forradalom békés októberi váltása után december 8-án, Salgótarjánban sortüzet nyitottak a tüntetõkre a visszarendezõdõ hatalom képviselõi.

A meglévõ üzemek mellé a `60-as években 14 újabb üzem és gyár épült, ám három évtized elmúltával 1990-tõl a jellemzõen a nehéziparra alapozódó gazdaságban elõször a bányák visszafejlesztése és bezárása, késõbb pedig az ipari üzemek leépülése okozott munkahelyi, megélhetési problémákat a térségben.